A kortárs nemzetközi rendszer minden állami szereplőjének stratégiai mozgásterét, illetve érdekérvényesítési és érdekvédelmi kapacitásait a külgazdaságpolitika és a külkapcsolatok terén alapjaiban határozhatja meg, hogy milyen és mennyire kellő mértékben képesek alkalmazkodni három fontos és egyre gyorsuló ütemű eurázsiai tendenciához. Az első ilyen folyamat a gazdasági integráció és a biztonsági fragmentáció növekvő mértékű ellentéte.
A II. világháború utáni időszak nagy részében Európa és Ázsia domináns biztonsági és gazdasági rendje szorosan integrálódott, és az Egyesült Államok volt mind a biztonsággal, mind a gazdasággal kapcsolatos közjavak fő szolgáltatója. Mára a biztonság és a gazdaság szférái eltérő dinamikát követnek: az előbbi továbbra is transz-atlanti és transz-csendes-óceáni, az Egyesült Államok vezetésével, az utóbbi azonban egyre inkább pán-(eur)ázsiai, összetettebb és kiterjedtebb összefüggésrendszer, melyben Kína a dinamika egyik fő meghatározója.
A második tendencia a külső hatalmakra kevésbé vonatkozó pán-(eur)ázsiai eszmék, megállapodások és intézmények ismertségének, elfogadottságának, létszámának és hatókörének növekedése. Ezen helyi pénzügyi, infrastrukturális, kereskedelmi, és/vagy biztonsági fókuszú elképzelések és kezdeményezések tartalma és működési mechanizmusa jellemzően független a külső nézetektől és preferenciáktól, miközben a kortárs (eur)ázsiai regionalizmus – a régió hatalmas sokféleségéből legalább némi politikai kohéziót kovácsolni szándékozó (kül)politikai törekvések értelemben – mély hagyományokból meríthet. Ez Ázsia-szerte nyílt kifejezésre jut számos ország (Japán, Kína, Indonézia, India, stb.) politikai retorikájában, a tervek megvalósítása pedig a világgazdasági és világpolitikai status quo módosulása következtében a politikai cselekvések napirendjén is prioritássá vál(ha)t. Ahogy azonban az egyes kezdeményezések iránti állami fogadókészségek nőnek, úgy mutatható ki egymással párhuzamosan egyre több kizárólagosságra törekvés és kölcsönös konvergencia a tagságukat és a funkcionális koordinációjuk elemeit is bővíteni törekvő orosz, kínai, japán, amerikai, európai uniós, stb. támogatású intézmények és megállapodások között.
A harmadik, és az egyes államok külgazdasági és külkapcsolati stratégiaalkotásának szintjén talán legjelentősebb tendencia Eurázsia különböző alrégióinak egy integráltabb stratégiai és gazdasági térré történő újbóli összekapcsolódása. Az alrégiók közötti gazdasági kapcsolatok látszólag újbóli intenzitás- és volumennövekedése számos állam – köztük Dél-Korea, Kína és Törökország – célzott döntéseinek, intézkedéseinek és képességeinek függvénye. Az Egyesült Államokat és a nyugat-európai országokat az a veszély fenyegeti, hogy háttérbe szorulnak egy olyan szerves folyamatban, amelynek révén számos ázsiai állam, köztük, de nem kizárólag Kína, újra integrálja Kelet-, Közép- és Dél-Ázsiát az új pán(eur)ázsiai kezdeményezések és megállapodások irányítása révén. Fokozatosan, de elkerülhetetlenül a térség egyre inkább eurázsiai, mint ázsiai-csendes-óceáni, különösen mivel az ázsiai gazdaságok nem csak a transzatlanti irányban, hanem egymás között is új gazdasági és pénzügyi megállapodásokat kötnek; továbbá inkább szuperkontinentális, mint szubkontinentális, mivel Közép-, Kelet- és Dél-Ázsia egyre szorosabban integrálódnak a saját identitásaiknak és feltételeiknek megfelelően. Az adaptív alkalmazkodást ezen integrálódó Eurázsiához elmulasztó államok egyre kevésbé találhatják magukat relevánsnak az egyes alkotórészekben. A Neumann János Egyetem Eurázsia Központja határozottan elkötelezett ezen tendenciák és az aktuális fejleményeik feltárása mellett, hozzájárulva azok minél teljesebb megértéséhez.
Ezek nyomán az Eurázsia Szemle kiemelt figyelmet kíván szentelni a külgazdasággal és külkapcsolatokkal összefüggő kutatási eredményeknek. Jelen lapszámunkat is ezeknek szenteltük. Szakértő szerzőink olyan releváns témákkal ismertetik meg az olvasókat, amelyekről a magyar közbeszédben és sajtóban kevés következetesen részletekbemenő párbeszéd zajlik.
Andrékó Gábor, Bernek Ágnes, Faust Anita és Simon László tanulmánya egy új hálózati diplomáciai szemlélet megalapozására törekszik, az Egyesült Államok és Oroszország igen különböző hálózati diplomáciai felfogásának és gyakorlatának bemutatására is kitérve. Baranyi Tamás Péter Washington stratégiai önképe evolúciójának ismertetetése mellett arra igyekszik választ találni, hogy az eurázsiai integritás miként válik kockázattá az USA számára és milyen külpolitikai lépések alkalmazásával igyekszik azt a számára kezelhető keretek között tartani. Lechner Zoltán a törökországi AKP-kormány külpolitikájának átfogó elemzésére tesz kísérletet, különös tekintettel a 2016-os puccskísérletet követő időszakban; majd Hóvári János a 2023. évi törvényhozási és elnökválasztás aspektusából vizsgálja Törökország percepcióját az Egyesült Államokban és Kínában, illetve a választási eredmény lehetséges következményeinek a bemutatására is vállalkozik. Ezt követően Tózsa István írása a magyar ország- és népnév megnevezésének motivációval próbál rávilágítani Közép-Ázsia geostratégia jelentőségére, majd bemutatja a térség öt államának természetföldrajzi helyzetét, történelmi, kulturális értékeit és gazdaságát. Jelen szám kettő tanulmánya is a Koreai-félsziget államait elemzi. Az első Suha György és Szatmári Péter írása, amely azt vizsgálja, hogy miért jelentősebb Észak-Korea diplomáciai, katonai és gazdasági jelenléte az afrikai kontinensen, mint bárhol máshol a Globális Dél geopolitikai régiójában. Bándy Katalin tanulmánya pedig a dél-koreai bevándorláspolitika lehetőségeit, eredményeit és szakpolitikai mintaértékűségének potenciálját részletezi, többek között a hasonlóan kedvezőtlen demográfiai helyzetű társadalmak szempontjából.
Mindezen témák és aspektusok már önmagukban is rávilágítanak az Eurázsiával, illetve a külgazdasággal és a külkapcsolatokkal összefüggő kutatási lehetőségek komplexitására és jelentőségére. Abban a reményben prezentáljuk a hét tanulmányt, továbbá Háda Béla Dél-Ázsia a poszthidegháborús korban és Csoma Mózes Phenjani exodus című monográfiáinak könyvismertetőit, hogy az olvasó legalább annyira hasznosan forgassa majd az Eurázsia Szemle ezen tematikus számát, mint amilyen örömmel azt a Szerzők és a Szerkesztőbizottság elkészítették.
Az Eurázsia Szemle III. évfolyamának 4. száma egészben letölthető: